Mióta kertes házban lakunk, tudtam, hogy szeretnék a gyerekek mellé, na és magam mellé is egy kutyát. Több fajta is felmerült, nekem több szívem csücske is van: a rövidszőrű tacskó, no meg a filmek kedvenc családi kutyája a labrador, illetve a golden retriver.
A karanténos időszak – úgy gondolom, nem túlzok – mindenkit megvisel. A gyerekeket is, legfőképpen az apróbbakat, akiknek mindig azt mondtam, ha jön a tavasz, sokat leszünk a játszótéren. Na, a tavasz eljött, akkor most miért nem megyünk nemhogy játszótérre, hanem egyáltalán sehova? Épp ezért úgy gondoltam, a következő évre tervezett kutyaprojektet előrébb hozom, és jöhet egy kutyus. Az én voksom a golden retriver mellett volt, viszont a törpék megszerettek két nagyon gyerekbarát tacsit is, akikkel séta közben mindig találkoztunk még a korlátozások előtt. Sőt, volt, hogy azért mentünk sétálni, hogy megsimizzük Pamacsot és Petyát.
Akkor már végképp nem volt választásom, mikor a városunkban élő ismerősöm feltette az egyik közösségi oldalra, hogy kis tacsik elvihetők májusban. Hiszek a jelekben, és abban, hogy minden okkal történik. Így lefoglaltam egy kan kutyust.
Gyerkőcöket leültettem, megkérdeztem mit szólnak hozzá, ha lesz egy kutyusunk. Persze kitörő örömmel fogadták, nem úgy a következő percekben elhangzó, a gazdikra vonatkozó fontos szabályokat: apró játékokat fel kell vinni a padlásra, mindig össze kell szedni a földről a játékokat, zoknikat, sétáltatni, etetni, itatni, nevelni kell …, de ezt már nem is hallották.
Vártuk a pillanatot, amikor elhozhatjuk és végre velünk lehet. Na de mi legyen a neve?
Jó pár nevet összeírtunk, volt Zénó, Némó, Pizsi, Zsepi, Csipesz, Floppi és Pepsi is közte. De az is fontos volt, hogy Csöppem is ki tudja jól ejteni. Ekkor jött a második jel, amikor megláttam egy Pepsi reklámot (amit sosem figyelek). Akkor dőlt el, hogy ő Pepsi lesz.
Az első nap és éjszaka nem volt túl zökkenő mentes, párszor sírt éjjel, de hamar meg tudtam nyugtatni a kis aprólábút.
Eltelt azóta öt nap. Ma már a kis pici eb terrorizálja a két Kisebbet, néha a Nagynak is elkapja a nadrágja szárát. Most már biztos, ő lesz a Főnök a háznál. Ma odafeküdt déli alvásnál a Legkisebb ágya mellé, hogy ki altatott el kit, az titok, de most édesen alszik mindenki.