Hol vannak a régi karácsonyok?
fejkép: Forrás: http://www.nagyhazi.hu/kepek/166/376758.jpg
Szerzői jogok: www.nagyhazi.hu
Hol vannak a régi karácsonyok?
Ma, amikor kinn szinte tavaszi meleg volt, nehéz volt elhinni, hogy holnap már karácsony. De ez az év már csak ilyen…ilyen nem megszokott.
Eszembe jutottak gyerekkorom legszebb karácsonyi élményei. Tudom, már megint a gyerekkor, de ez van. Így 40-hez közeledve, egyre inkább a régmúlt jut eszembe, nap mint nap, szinte bármiről.
Akkor még a tél is tél volt, igazi csikorgó, mikor minden porcikánk át tudott fagyni ha odakinn voltunk fél órácskát a gyerek társaimmal. Fél órának tűnt, de sokkal több volt. Tele volt kacajokkal, sikításokkal, ahogyan lecsúsztunk a domboldalon a szánkókkal, vagy éppen hócsatáztunk. Milyen jó is volt bemenni a meleg kályha mellé, a frissen sült kalácsillattal teli szegényes házba. Bár berendezése szegényes, parasztos volt, mégis ott, nagymamámnál éreztem a világon a legnagyobb biztonságban, szeretettel átitatva pici kis törékeny lelkemet. Karácsony napján nagyszüleim felvették az ünnepi gúnyát, a gyöngyökkel kivarrt bujkát, amit mindig olyan csodálattal bámultam.
A család összekapaszkodva csúszkált el a templomig, csendes áhitatban, átszellemülve az eseményre: ünnep van. Épp indulás után, mama „véletlenül” elfelejtette bezárni az ajtót, aztán véletlenül már nem is ért utol minket a templomig. Csak évekkel később jöttem rá, ő volt az angyal, aki meghozta a karácsonyfát és feldíszítette, amíg mi a templomban elmondtuk a falu népe előtt karácsonyi verseinket. Hazatérve a templomból nagy volt az öröm a karácsonyfa láttán. Még ajándék se kellett, ez már elég volt egy csodákat hívő gyermeknek, nekem. A fa mindig a plafonig ért, díszei nem voltak impozáns üveggömbök, annál inkább falusi, parasztos díszek. Volt rajta szaloncukor, sztaniolpapírba csomagolt dió, pattogatott kukorica füzér és néhány szalmadísz, de nekem ez volt a legszebb. Este petróleumlámpa és gyertyafénynél énekeltünk, mama és papó mesélt a régi időkről,amit úgy szerettem hallgatni újra és újra. Közben a friss kalácsot eszegettünk a karácsonyi töltött káposzta után. Karácsony este a kalotaszegi falvakban összegyűltek a legények és csapatosan felkeresték –főleg a lányos- házakat és énekkel, köszöntőkkel tisztelték meg az ünnepet és a ház lakóit. Ez egy külön fénypontja volt a karácsonyi időszaknak.
Ahogy teltek a napok, a karácsonyfa szaloncukrai, bár érintetlennek tűntek, valahogy egyre kevesebb volt a cukorral teli. Persze tudtuk, hogy a két édesszájú: nagybátyám és papó fosztogatja, de nem szóltunk érte. Karácsony másodnapján született nagymamám is, idén 80 éves. Sajnos a Covid miatt, most nem tudjuk együtt megünnepelni családunk legidősebb tagjának, a dédinek e kerek születésnapját. Bár online felköszöntjük, látjuk- halljuk egymást, de az ölelés puha, meleg érzése nem pótolható. Ahogy azok a legszebb karácsonyi illatok, pillanatok sem.
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és egy sokkal boldogabb, egészségesebb új esztendőt kívánok mindenkinek!
